A Machu Picchu történelmi szentélye

„Lassanként kezdtem megérteni, hogy a fal és a mellette lévő félkör alakú templom, amely egy barlang fölé épült, olyan míves alkotás, hogy felveszi a versenyt a világ legszebb falazott épületeivel. A csodás látványtól elállt a lélegzetem…De mi lehet ez a hely?” Ezt jegyezte fel

Hiram Bringham, amikor 1911-ben felfedezte a Machu Picchu rendkívüli látványt nyújtó romjait. E pillanattól kezdve a tudósok százai próbálták megfejteni a fenséges inka város köveinek titkát.

Machu Picchu városa 2280 méter magasan, csodálatos természeti környezetben fekszik. A környező hegyek némelyikének magassága meghaladja az 5000 métert. A város alatt hömpölyög az Urubamba; a zúgó vizű folyót az inkák Wilka Mayónak azaz Napfolyónak nevezték.

A város régebben szinte megközelíthetetlen volt, csupán egy nagy kövekkel kirakott, kanyargós ösvényen lehetett idejutni. Ez magyarázza miért is feledkeztek meg róla hosszú évszázadokra. Ám a magyarázat egyben új kérdéseket vet fel: hogyan szállították ide az építkezéshez használt gigantikus kőtömböket, hiszen némelyik fél tonna súlyú? A feltételezések szerint a hatalmas köveket hengerekre rakták, majd egész munkáscsapatok vontatták fel, szittyóból font kötelek segítségével. Erre utal, hogy a romoktól néhány kilométerre van egy kőfejtő, ahol részlegesen megmunkált köveket találtak. Machu Picchu lakóinak másik nagy gondját a vizhiány jelentette, vizet ugyanis csak a völgyben találtak. Annyi azonban mindenképpen bizonyos, hogy Machu Picchu az Inka birodalom jelentős városainak egyike volt. Az is valószinű, hogy vallási értelemben szent helynek számított, és hogy az arisztokrácia tagjai éltek itt. Van olyan hipotézis, hogy a városban csaknem kizárólag nők – az úgynevezett Nap-szüzek – éltek, őreikkel. Ezt arra alapozzák, hogy az itt talált 160 csontvázból 150 a női. Mások szerint a város valójában katonai tábor volt, részben védelmi célt szolgált., részben pedig az inka Birodalom terjeszkedését segítette.

Nincs egyetértés abban sem, hogy mikor alapíthatták a várost. Machu Picchu felfedezője /Hiram Bringham, a Yale egyetem professzora/ úgy gondolta, ez a település lehetett a magja a későbbi nagy hatalmú Inka Birodalomnak. Mások szerint viszont már az inkák érkezése előtt /1500-as évek/  is lakhattak itt amazóniai eredetű indián törzsek. Az inka hódítás után a várost kibővitették, és a Machu Picchu a papok, a csillagászok és a Nap-szüzek lakóhelye lett.

A Machu picchu romjait 5 méter magas fal veszi körül, amely erődhöz teszi hasonlatossá a várost.. A falon belül több mint 200 épület és több száz lépcső van. 3000 fokú lépcső vezet a városba. A Katonai bástyáról szemmel tarthatták az Urubamba völgyét. Szent terén a nagytemplom, a Főtemplom, a Háromablakos templom (jellegzetes ablakaiból a napfelkeltét lehet látni) és a pap háza áll. A város legmagasabb részén van a Csillagászati obszervatórium. A négy teraszból álló építmény tetején lévő gránittömbön áll az Intihuatana, ez az árnyékvetésre alkalmassá faragott szikla, amelyet a felfedezések szerint napórának használtak. Az ősi hagyományok szerint ez volt az a „kő, mellyel a Napot megragadták”. Figyelemre méltó az is, milyen tökéletesen csiszolták le a kőtömböket. Összeillesztésükhöz sem maltert, sem cementet nem kellett használni, mivel olyan pontosan simultak egymáshoz, hogy nem maradt köztük rés. /Még egy papirt sem lehet beilleszteni közéjük./.

1983-ban a Machu Picchu történelmi szentély az emberiség világörökségének része lett.

Forrás:Világunk kulturális és természeti kincsei /Kossuth Kiadó/