A kultúra főként a maga mai Peru területén több ezer éve élt őslakosok által a sivatagos fennsíkba vésett rejtélyes Nazca vonalak nem csupán művészi alkotások, hanem nagyon is gyakorlatias célokat szolgálhattak.
A mintázatokat úgy vésték” a felszínbe, hogy a  vonalak  mentén a mélyebben fekvő könnyebb homokrétegről eltávolították a ránehezedő felső, kavicsos réteget. A változatos minták – az úgynevezett geoglifák – madarakat és emlősöket (például kolibrit, majmot, embert), és geometriai alakzatokat (spirálisokat, háromszögeket, trapezoidokat, párhuzamos vonalakat) ábrázolnak. A hatalmas méretű, részletesen kidolgozott geoglifák Limától mintegy 400 kilométerre délre, csaknem 2 kilométer hosszan nyúlnak el a Rio Grande de Nasca folyó vízgyűjtő medencéjében. Jelentésük, céljuk évszázadok óta megoldatlan rejtély. Egyes szakértők szerint vallási szertartásokban játszhattak szerepet, mások úgy vélik, csillagászati naptárként szolgálhattak.

 A Nasca vonalak a fennsík száraz, sivatagos területén helyezkednek el, de méreteiknél fogva csak a magasból „ például repülőről „ látható a teljes kép. Miután sem készítőiről, sem a vonalak szereplőiről nem sikerült megtudni a lényeget, különböző kitalációk láttak napvilágot, mint ilyen esetekben általában. Däniken, a hírhedt „égből érkező civilizációk” nagymestere írt a nazcai-vonalakról és jelen esetben talán nem is járt messze az igazságtól. A nazcai sivatag a világ egyik legszárazabb vidéke, ugyanakkor a nazca-kultúra földműveléssel is foglalkozott. Tehát valahonnan vízhez jutottak. Ezt igazolják azok a szépen festett kerámiák, amelyeken tengeri halak, sőt bálnák jelennek meg. Az ásatásokon olyan kagylók héjait gyűjtötték össze, amelyek csak tengerben élnek. A pók, a majom és különböző madarak „ például kolibri „ ábrázolása arra utal, hogy a száraz sivatag népe valahol érintkezett olyan területekkel, ahol ezek az állatok éltek. Ősi lakóhelyük mintegy 60 kilométerre van az óceántól, így oda is eljuthattak kereskedni. A feltárások napjainkban is folynak, és komoly viták alakultak ki a hatalmas ábrák készítésének okáról. Két elképzelés köré zárkóztak föl a kutatók: az egyik elmélet szerint csillagászati naptár szerepe volt a gigantikus rajzoknak, a másik szerint a föld alatt húzódó vízcsatornákra utaló jelzések. A síkság rajzait „ miután repülőgépről földerítették „ először egy német matematikus, Maria Reich kezdte tanulmányozni. Az azóta elhunyt kutató egész életét a Nazca  vonalak  kutatására szánta, halála óta „ 1998 „ csak néhány megszállott védi a szándékos és akaratlan pusztítástól. A 450 négyzetkilométeres, évente nyolcvanezer turistát vonzó terület 1994-ben került fel az ENSZ világörökség-listájára.”

Forrás:

web.interware.hu;

vilagjaro.hu

Dekameron útikönyvek