Grimasz:/Fantomlazac/

bontatlan doboz. tartalom:

[nem tudhatom, másnak
e tájékoztató mit jelent…]…

egy nedves orr. tán lábbeli.
gyerek náthával, nagyszülék,
több összetűző-készülék,
zavar. a típus: bábeli.

szájzár - bedugni öklöket.
szív szirtjén kő. ez csúcsmodell
- alatta hagyni kulcsot el -,
bocsánat-szótár. öt kötet.

pár tartozás nem együvé.
feltöltött flörtelem, magány.
mi ostoroz - sejt mindahány.
üveg. tabletta vagy cuvée.

tasak talán. egy kis bizony.
derű alatt-fölött ború,
egy homlok. lázas, domború.
garanciális őszi szony.

cédával a bálban

dallam-csepp. noktürni.
tánc közben. testük nett.
pár lépés esküt tett,
lesz holnap, s ok tűrni.

hajnal s fény. bársonyban.
szétfoszlott. mindketten
sárcsíkok parketten,
rajtuk már más rongy van.

intifáda

félhold. és korán. és kába kő.
minaret-szürke szín a messzin.
zümmögő gázlámpa-müezzin.
szél ébred. a pornak lába nő.

vörös az ég ajka. bételtől.
a hajnal felhasadt köldök-rés,
elindul vére, s az öldöklés,
a Vénusz sápadtan épp eldől.

perc nyargal. óra fut. kései.
viharok dobognak kaftánban,
ledobják. hang-orkán, s aztán van:
arcokba vágnak a kései,

s illatuk, mit mósusz, s ánizs ád,
a pára hitetlen guggol, a
harmatban aranyló kupola -
reggel lett. véres. iszlám dzsihád.

semmi - szín alatt

vonások helyett: csak kendőviasz.
oldás és kötés. a semmi az.
háttér vagy. biztos. úgy lépsz elő,
fölemelt tenyér: érintő s szelő,
s korlátok sincsenek. nyújtott két kezed
fényesnek tűnik, csurom-képzelet,
mert nyugvást adok a nyest-ecsetnek,
ma sem festelek meg.

hiszem: ha létrejössz, ujjamnak ásnia
kellene alólam, új karnyújtásnyira,
míg a textil bitjei, a van-nincs síkú tér
áttört. törhető. de sápadt szín ha ér,
mattá folyna szét a lett a múlton,
s kaparni kéne újra megtanulnom,
ha patyolat-ráncok rád estelednek.
ma sem festelek meg.

hogy mindenhatóként másszon elébed
és képére formáljon vászoncseléded:
nem tudom – semmi szín alatt – nem lehet,
s hogy tégelyből öntsem ki a lelkedet,
mert kacagna rajtam a lágy szatén,
s nem te lennél, csak egy látszat-én…
tisztelgek a régi mestereknek –
ma sem festelek meg.

ne lássam, tempera alatt mivé lett
időd. s felmentő légy, ha már ítélet,
mert szűz az a mozdulat, áttetsző, natív,
fel- és leáldozó, láthatatlan ív,
s a festék: gyalázat – csöppet – ellene.
s hogy intés vagy intés: tudnom kellene,
inkább légy örök-lélek, mint test-esetleg.
ma sem festelek meg.

spot

vakító csóva. az ég is ég.
ezüsttükör, üveglemez-klisék.
filigrán fény - rámakaszkodik,
karcos való. elér a maszkomig.

hulló sötét. korom-kárpitok.
avar-porond, s a többi már titok.
lelkem szöszmötöl, bezsebeli
sisakrostély alá. mesebeli.

kattanó képek. egyike-másika
beégett. kiégett. laterna magica.
fejlámpa villan. kontakthibás.
mint jómagam. önkép. akt. imázs.

golyós

nézzük. nehéz munkám forog.
ásványok. izzadt kámforok.

ág-bogas. szivárgó szantál.
szivárvány, hová rohantál?

kis porra rákenek szenet.
sóhajtás: ének. szent kenet.

agyag. agyaggalambra lő.
másik: méhében ámbra nő.

és úgy tűnik, mint bergamott
ezer s ezer ember amott.

kézmosás. verejték szaga.
eau de. hetedik éjszaka.

árnyas avar

[1] ágnes unja

most már elég! ne kísértsen,
nem mondatok több misét sem,
leplem színe- s visszájáról
fehér, s ön, mint visszajáró

ingerküszöböm ne hágja,
hagyja hűlni, húnyó máglya
már az emlék, ami kend volt,
ágyneműmön régen nincs folt.

kimostam a vánkosokat
is, mit akar? mér’ riogat?
a patakban eddig álltam…
patyolat mind, makulátlan!

ha még egyszer jön, mint fantom,
bizonyisten kinyiffantom,
s bosszút állva kapott csúzon
a lepedőt kendre húzom

úgy vizesen. tiszta kelme…
mit járkál hát létre kelve?
hogy vergődjek démonokon?
nyugodjon má’, B. rokonom!


[2] Pentapyla-tér, kr. e. 212.

megtorpan az idő. kínban tovahúzza:
egy gnóm a gnomon árnya.
Arkhimédész sugár. központ: Syracusa
s egy római kaszárnya.


[3] születő sziluett

amíg a mécses hajladozva húzza,
szürkére festi magát a kontúr,
s az átszakadt belső gátakon túl
ledéren táncol a plafonra kúszva.

poharát újra s újra teletöltik
pálinkagőzzel és tömény füsttel,
ringva felhajtja, arca nem derül fel,
leissza testét a sárga földig.

ráhajol a láng aggódva, él-e…
egy percnyi viszony csak, amíg meghágja,
s ő sziluett-kölyköt szül a világra,
fény-árnyék árvát. kanóczenére.


[4] muszter

ahol a fény dívott,
lettem árnyék fattya.
nézd a negatívot:
arcom megmutatja.


[5] LUX-index (jelenet)

- tudja, nekem is van, legjobb az umbra -
nézett a kezében tartott Valiumra -
nap mint nap használom, jó hozamú alap -
érvelt nyugtával ügyfelének a Nap.

- ám az ázsiója - szólt bele a Hold is -
és az árfolyam, s a kamatprognózis:
homályos jóslat, a portfólió kusza -
győzködte a tulajt az Éjjel alkusza.

- nem állt túl fényesen tegnap az indexen…
- döntsön - így a Hold - mielőtt lefekszem.
- bázisár alatt van, eladom, ha pirkad -
mondván a brókernek értékpapírt ad.

s hogy eljött a nap- s a teljesítés kelte,
Schlemihlt az egész már nem érdekelte.
bankszámlája duzzadt (jó ajánlat érte),
s ment. a gyanú árnyéka sem kísérte.


[6] egy pillanat lassú pantomimje

utolsó darab:
helyre. árnyékszínházát
kirakta a báb.

pillanat-pantomim (I-V.)

szellő kuncog. a keze nyomán konok
firkálás, furcsa ákombákomok,
s hol kék marad az ég, bármi szép e rés:
csak felhőhiba. páratévedés.


I. [a sebzett földnek énekelek]
(bocsánat Weöres Sándortól)

rád születtem. varnak. örök hegedül.
spárga. lószőr. rafia.
sírj, ha elvakarnak. bárki hegedül.
bárki. egy ács. ács fia.

II. [őszi szórólap]

korrodált kokárdák koronás fő alatt
leverve, vértanúk avar ravatalán,
szél szított felkelést, bujtó szava talán
elfojtva. de a köz-társas-ág fönnmaradt.

III. [ars-poetica / I.]

madárfütty-karddal
harcol a cinke.
vastag a csend-fal
s a szó láncinge.

IV. [állásajánlat]

tolmácsot keresek,
egy Sorsfordítót
(anyagiak nem érdekelnek),
s bérlemény életembe
főállású bejárónőt,
Rendhagyót.

V. [széljegyzet]

szellő kuncog. a keze nyomán konok
firkálás, furcsa ákombákomok,
s hol kék marad az ég, bármi szép e rés:
csak felhőhiba. páratévedés.

Megjegyzés: felsöpört szilánkok

ától cet(t)ig (Jónást keresik a bálnavadászok)

[1] ától

mert Jónás is vagyok - minden pillanatban.
bálnám a választott pupilla-katlan,
s a bélletes kapun túl, a sós vizeken
reszket a főhajó: hiszek-e? nem.

és látóterekből gyúrt karakter-énem
pontként utazgat cet rakterében.
kelletlen. fájva. mert muszáj fájnia.
de így megyek. csak így, mint Amittáj fia.


[2] de profundis

minden mélységeket az Úr magához kéret.
hát hasadék zárul, és kövek görögnek
a szívre elöl-hátul,
s a bízott öröknek mély alázatául
két tágrameredés közt szemhunyás az élet.


[3] vérmérgezés

isten, ha lennél:
jobb ennél. szebb is.
agyonviselt ing:
bűneink. szepszis.

(ha ma történt volna:
infúzió. lelet.
ügyel. vércsoportra.
immun. am(m)en helyett.

… és visszagondolt
egész a jódig.)
múlik, ki gomb volt.
ő folytatódik.


[4] cet(t)ig

lélekben horgászik, de botja nem pedzeget,
csak festett egekre kancsalít,
rozsdás torok hörögve csinál még hecceket,
s Jónásnak hívja a műcsalit.



Megjegyzés:
"Aztán egy reggel, hajnaltájra, szerzett
a nagy Uristen egy kicsinyke férget…"

néma enigma

tenyered égő szövétnek.
szemed forrás rejteke.
te vagy a titka a létnek.
s nem tudom, megfejtem-e.

dendritek lápján árnyam.
nem jössz, vagy nád bugája rejt.
gyújts fel, ha rád találtam,
így itass. esküdj meg. mihelyt.

roma holocaust

viseltes göröngy az utolsó ingem.
megosztom véled ezt most, noha
köveket vetve ölelsz át engem
gödör, te édes, gödör, mostoha.

csont-bőrből tákolt a lélek kennele.
mellkas-rács szűrte minden holmi.
akad a zár-nyelv. új test kellene.
jaj. csak ezt engedd még szótagolni.

terra kotta

(nettó rímek,
bruttó költemény)

túlhevül, megáll a földkorong -
alkony. az ég ma így borong.
tenyere rajta - elvileg -,
ráborul lassan, elpiheg.

formát simított hűvöse.
álmában kérdi: bűnös-e?
parányi lelke mit susog?
kezéből isznak pórusok.

széthasadt ékszíj a Tejút.
az agyag pokolba-mennybe jut.
hol eldől, maroknyi szalmaszál
sor(s)mintát rajzol-elmaszál.

alszik az Isten, már öreg.
eggyé vált nélküle sár, törek.
a föld éget ki, szelíd samott.
világok lángolnak. itt s amott.