Majota:

Megjelent Marossy József

Leszakadtok

című verses kötete az UNISHER kiadó gondozásában, mely megrendelhető a vasarlas@unisher.hu e-mail címen.

Ajánlás:

Marossy József: Leszakadtok

"Egy sokrétű, szándékaim szerint színes verseskötettel kívánom szórakoztatni olvasóimat.
Boldog vagyok, mert adhatok magamból valamit."

********************************

Szép kenyereslány

szép kenyereslány popsiján időzött tekintetem
iromba haján kicsi kendő mosolyával ékes arc
vékony szoknyáján átcsillant a napfény a kacér
kereste ő is boldogságát két felhő közt könyökölt
sokkal izgatóbb volt ínycsiklandó kalandozásunk
mint a beígért fogások ennél nagyobb fogást látok
hajszolom a mindennapi betevőt létező gyönyörök
ígéretét kísértetét a valódiságnak a kézzel ehetőt
lehet őt szeretni fényes éjjel szürkeségben sötétben
nem kell letakarni kispárnával szelíd mosolygását
a szenvedély kiül cigarettázni altatni azt ami ébred

Hétfőn jönnek

Sallangmentes hétköznapok.

Ásítok én Hétfőn nagyot,
Kedden már az unalom űz,
Szerda gyomrában van a tűz!
Csütörtökön kiszenvedek,
Kiböjtölöm a Pénteket.
A Szombatom nagyon remek,
Vasárnap ismét rettegek:

Hétfőn jönnek a fellegek…

Boldogság

1. Boldogság

Ereszalján meszelt házon
fészkét csöpögtetni látom
a legjobb madár barátom!

2. Boldogság kulcsa

Üldögélünk, mint piaci zöldségárus.
Pesztráljuk gondjainkat, növeszti mágus
még nagyobbra. Tenni, menni cselekedni!
Boldogság kulcsa: fáradtan is szeretni.


3. Időjósként

Madár barátom, ha reppen
időjósként megfelel:
Ha alacsonyan rakétázik
mindenki bőrig ázik.

Feleségemhez

Katedrálisunk kapui nyitva
kirabolt kincseinktől már tiszta
egyszerű pihenőhellyé alakult

Hadd folyjon az idő a megfakult
ablakain át nyugtató félhomály

Hadd nézzem torz árnyékomon túl arányod
a mértékekkel telt szépséged Te áldott

Közelítő

1. Padokon

Nyílnak a lányok, megfáradt asszonyok
vetik hátra fejüket, a Napot simogatja
fáradt szemük. Elkaszál a buja tavasz:
Mosolyognak ősi vágyak szelíd arcai.

2. Édesanyám

Vasárnap is megyek Hozzád beszélgetni.
Elmesélem unokáid milyenségét,
napok éjek mindenségét, terveimet.
Elmondom, hogy hiányzol, Te áldott!
Sírodon igazgatok virágot…

Lassan

Freskókat hord az emlékezet.
Szűrt félhomályban megérkezett
Műremek képeket vetít az idő.
Pompás színekkel hamisítva, kitől?

Emlékek egymásra mosódva:
Egyik a másikat korholja.
Világosan nem lát már senki.
Lassan mindent lehet temetni.

Gyűjtöm

Gyűjtöm hordókban a csapadék gyöngyvizét.

Gyűjtöm azt is, amit feledni akarok -
a mélységek bugyraiból kibuggyanót:

Évtizedek poshadó, mellékes ízét.

Süllyedő

Az idő koszlott valósága alatt
az emléknek hiánya ha megmaradt.

Így múlik el vakon láthatatlanul
a tér is, ahol mégis idő az úr.


Óv

Tejüvegen könyököl a Hold,
áttetsző pára kedvbe hatolt.

Fikarcnyi ónos éjjeleken
óv Istenfélő képzeletem.

Sétámon

Ízetlen sápkóros bogyók a bokrokon
integetnek felém, mint megannyi rokon.
Nyakatekert kis ösvény önmagába fordul.
Fa tövében kóborkutya orvul rám mordul.

Sétámon susognak őszi puhaságok,
reccsennek gallyak, hűs szél vereget vállon.
Mesterkedik az Ősz, becsalja a Telet,
emberek töprengenek munkába menet.

Picinykék

1. Gyere
        hívlak kemény útra
        bátran ércesen
        valaki ránk köszönhet
        kedvesen


2. Leszakadtok
        Ingujjas áldozatok
        fiatal gondok
        ősi gondok

        leszakadtok
        mint a gombok

Picinykék II.

3. Fájdalom
Végső búcsú ürügyén átnéztél rajtam
kihalt sínekre eső könnyezett halkan

4. Mámor
Égbolt nyílik
mámor tágul
reggel kicsit
visszabámul

5. Válás
Összetört két üvegtábla
a szerelemre dobálva

6. Távirat
Igényességet küldjetek
a tudatalatti mának

7. Délben hagymát reszelt Jóanyám.
Sírt. Munkája ürügy volt talán.

8. Napjaimra
Bódultan keltem
fáradtan fekszem
ami közte van
azt cselekedtem

Picinykék III.

9. FÁK

Metszik kivágják
ültetik kitörik
Újból gödröt ásnak
a fátlanság korának

10. VÁGYAK

Kedvetlen konok vágyak
zárt bolt előtt
sorbaállnak

11. Összkomfortos

Börtön vagyok
összkomfortos
Nőrácsokkal
hímfertős a levegő
véznaságom belenő
gyönyörű testedbe

12. Kotróhajó

Kavicsért hajol
mosolyog feneke
szexi zene-bona
ha tartályból ontja

12. Álom

Fátylas lét Beavatottja
tessékelt a szöges trónra
és féltem hogy fölfedezik
árva lelkem keresztjeit

13. Fogyó

Fogyó hosszú sorok
a meg nem pihent
hétkönapok

14. Szétszórtan

Szétszórtan ütjük
ebben a karneválban
emlékeink ütemét

Picinykék IV.

15.

Szívta magába az IDŐ
életünk jeleit jegyeit


És az IDŐ az átkozott
önmagában káromkodott


16.

Eltemetett ijedelmek
néha kitakaróznak
belénk nagyokat rúgnak
félelem sírjukból

17.


Összekuszálódott
frizurám is tán
a vad átélésben
ez inga éjszakán


18.


Tiszta mosolyokkal
ködös képekkel
homályosan érzel

A köd felszáll
megváltod napod

Picinykék V.


ROBERTÁNAK

Karod a könnyű
- ha kell
tornyokon is
átnyúlna értem

Jó hogy így érzem


xxxx


Eltüntél
Dobozba zárt
fény vagy


xxxx


Tisztulásunkban
bimbózik a jövő


xxxx


Ma már nincs
munkakönyv

Jó társaság
a munka
és a könyv


xxxx


Ma gyökér piciny ág
a hajlongó holnap

Búcsuznak tegnapok
vígan rámhajolnak


xxxx


Szenvedélyek szúnyókálnak
föllobbannak odébbállnak

Picinykék VI.

Hagymát szelt Anyám.
Leveleket fújt a szél.
Sírt. Ürügy talán.

*

Víz fodrozódik.
Elméláz a tavasz is
langy időtlenül.

*

Télies hideg.
Megrakva a szekere
már mindenkinek.



APÁM

Tömör fájdalom.
Nyár jegye: százjelű kín.
Vele álmodom.

Picinykék VII.

1. Múló idő

Gémeskút vize
ökröt tinót oltalmaz.
A vályú korhad.

2. Ötvenes évek

Szerény garádok,
sepert csupasz udvarok.
Útra eper hull.

3. Szél

Szél kavar őszben.
Táncoltat leveleket.
Halálra dermeszt.

4. Hírnök

Bús vándormadár
Évszakhazában hírnök
globalizáltan

5. Boldogság

Nádas, madárkák
nyarakon szertelenül
összeolvadnak.

6. Vérborbolyák

Vadul piroslik
notórius ősz ölén
millió levél.

7. Őrző emlékek

Nádi hegedű
lágy mézeskalács íze:
őrző emlékek.

Picinykék VIII.

1. Vert fészek helyén

Vert fészek helyén
hajszás bánat vergődik.
Kiakolbólít.

2. Hajadonfőtt

Hajadonfőtt él
minden ´mi nem emberi.
Gyökér talajt köt.

Picinykék IX.

1. A szerelem amnesztiája

A szerelem amnesztiája:
pézsmaillatú feloldozás.

2. Kevély jegenyék sora

Kevély jegenyék sora délcegen ég felé mutat.
Viharban is méltósággal ontják büszkén hangjukat.

3. Ami jár

Karvalyok fölöttünk szállnak
díszmadarai Hazánknak

Csak kárvallott villyogás jár
Tévé huncut oltáránál

4. Süllyedő

Az idő koszlott valósága alatt
az emlékek hiánya ha megmarad

Így múlik el vakon láthatatlanul
a tér is ahol az idő az úr

Picinykék X.

1. Kétsoros

Alpári semmiségek magasztosulnak,
elemi tisztességek a porba hullnak.

2. Ádventi fagyöngyöm

Nyűg tar fának gyöngybuckó:
lombos kuckós ágakon
virít téli fájdalom.

3. Kívánság

Haptákban áll a holnap:
Pikkel lustákra rosszra,
köntöfalas gonoszra.
Tetteket vár, karolja

az örömöt, a jó szót.
Sanda biz´ hamvába holt
lesz kiskarácsony napján,
reménytelenség karján.

4. Ínség

Töppedt emberre, koldusra
bús nyomorékra rá se nézel,
elfordítod társalkodó fejed.
Sipákolsz, ha nem jó bármi.

Zebrán áthajtassz leheletnyi helyen:
Fékezni Neked ínség - ezt ne kelljen!



Vágy ablakunk mögött

Szépasszonyok láttán
maradunk ott árván
vágy-ablakunk mögött
ha belénk költözött

a buja valóság
a kéjes gyarlóság
Csillagocskák gyúlnak
langy szellős estbe
vágyunk puha testre
már mindegy hogy kié

Legyünk valakié
Emlékezet rabja
szép selyemruhában
eloson magában


Jönnek felém

Jönnek felém az éjben
álmosan kócosan borostásan
feldúlt vaskos emlékeim

Ötvenes évek viharkabátban
Hatvanas évek lódenkabátban
Hetvenes évek talpig szerelemben
Nyolcvanas évek kirándulásokban
Kilencvenes évek küszködésekben
Ezredforduló után reménytelenségben