Akasa:

BEfejezetlen

Emlékszem kettest kaptam matekból
és a folyosón elgáncsolt Bencze Zsolti.
S én a mozaik mintás kövön feküdve
kezdtem elöször zsugorodni,
lettem egészen parányi
teljesen apró
semmi kis vacak.
Majd később este is,
/ már otthon/
Anyám fekete zsebkendője alatt
szerettem volna semmivé válni
egy pillanatra,
egy napra,
vagy örökre…
Dőlt betűid között
szeptember tizenötödike.

Az eső esett aznap
mikor Apa meghalt.

Olykor

Olykor bekopog a Gond.
Széket húz lassan az asztalomhoz...
S én nem tudom,
mit mondjak neki.
S mitől ismerős hallgatása.
A jelenléte,
a mosolya,
a szája,
... mikor ágyam veti meg éjszakára.

S gyűrött noteszében
könnyeim kipipálja.

Kavics Néhány szó Akasának

A Magányba beleszeretett az Este.
Mert olyan lágy,
és puha volt a teste.
S ezentúl,
mindig együtt jártak.
Éjjel az ágyba,
mikor Téged vártak.

Ez egy szomorú élet volt...
Csillagok suttogják a Semminek.

Szegény magad.
Csont csecsemő.

Én sohasem feledlek.

 

Az utolsó Szerelmemnek

Én megemlékezem rólad.

Amikor volt Szeretőim,
pénzt számolnak izzadt tenyérbe.
Ma ennyi jut tejre, kenyérre.
Babakocsit rángatnak durván
s a szemüket lesütik az utcán.

... és megemlékezem rólad,

amikor elnézem festett lányaink...
Koszos tételek közt vakaróznak.
Éjszaka van.
Magukhoz nyúlnak.
S a nyakunkba szülik egy szép nap
a Sötétség Urát.

... és megemlékezem rólad.

Mert én így maradok itt lenn,
mint tengerparton a habok.
Mert nem vagyok bölcs,
ha még mindig borzadok.
S tudom, a Háború,
a legemberibb játék.
S az, hogy élhetek,
a legnagyobb ajándék.

... és megemlékezem rólad.

Mert örök Tél van már bennem.
s ha zavartan rám köszönnek.
Én nyakamig gombolom az ingem.
S öltözz melegen Te is.
Mielőtt végleg eljössz majd hozzám...
Vagy tudod mit?
Repítsen valami Orkán!
/hagyd, hogy elhiggyem,
valami más jön ezután/
Te öltözz melegen!
Repítsen az az Orkán!
Hagyd, hogy elhiggyem,

vannak még szárnyaid.

Utószó 

Az, hogy Minden volt,
és most Semmi sem,
( ujjlenyomatod a kilincsen)

Csak a haldokló Nap
kihűlt fényei,
a Szerelem halkuló léptei...

Hogy mondjam el?
hogy örökké érted,

hogy mindig is vártalak?

Neked

Valami jópofa csatában
el kellene esnem.
Vagy kihűlve fityegni
egy néma kilincsen.
Mert lehettem volna boldog is...
De nem hagytam magamat.
A Vigaszt akartam írni,
S nem sötét jajokat.
Jó lett volna ajtómig...
Engedni lágyan a Holdat.
S bátran indulni élni,
s nem dadogni, hogy majd holnap.
Jó lett volna falat emelni...
Szentélyt a Ragyogásnak.
Tejfehér fényben fürösztve arcom.
Megadni magam az Áradásnak.
Jó lett volna szavakat szőni.
Fátylat a Vallomásnak.
Vagy térdre rogyni a Semmi előtt,

hogy mégis rád találtam.

Amikor elmész

Bennem élsz, akár a bűneim,
már akkor is, amikor alszom,
hozzám tartozol végképp,
mint hétvégén a részeg arcom.
Néha bolond vagyok, tudom.
De az lesz pusztulásom...
Ha egy éjjel az ágyban,

már nem hallod szuszogásom.

Ha nem jönnél mégsem

Mindig kerestelek.

Pedig volt idő Kedves
mikor Bűnben elmerülve,
Vad Alkohol Kígyó
ölelt körbe.
Nem mindig.
Csak hétfőtől péntekig.
S idegen nők izzadták belém
sápadt monogramjaik.

Ma már másra vágyom.

Szirmokon térdepelve várom Érkezésed.
Kis lámpásaim gyújtom,...
hogy majd megtalálj az Éjben.
Harang hangjába öltözöm
úgy kísérlek a Szélben...
S kérem az Urat
ha végül,...
nem jönnél mégsem,

bocsássa meg utolsó,
szörnyű tévedésem.

Ma
 

Elnézem ahogy arrébb tolod
a tányért az asztalon.
Már utoljára talán, hogy látod
és láthatom.
De már te sem tehetsz csodát.
Rongy szerelmünk morzsáit szórod
s ahogy kinyitod lassan a kalitkát…
Ha akarod magammal viszem.

Szerelmünk halott kékmadarát

Nem haltam meg..

Nem haltam meg.
Csak ezentúl,
mindíg egyedül ébredsz.
S nem leszek veled Éjszaka,
amikor álmodból sírva rettensz.

Nem haltam meg.
Csak ezentúl,
nem csókolom a könnyed.
Ha terítesz, elég lesz egy tányér is,
s már sosem lesz közös Ünnep.

Nem haltam meg.
Csak ezentúl,
Ne félj! Ne hulljon a könnyed.
Mert láthatatlanul Követlek én.
S ezentúl,...
Örökre így lesz.

 Szerelem

Egy magányos kép akarok lenni.
Vagy kezeden egy bogár?
Vagy éjszaka sóhajod?
Vagy egy féligivott pohár?

Nem tudom.
De légy Te is valami más!
Mindegy mi!
CSAK NE EMBER!

Lehetsz ajtó is akár!
De vigyázz!

Mert én mindennap rádnyitok.

Egy mondat Apának

/lassan/
Most már mindíg így marad.
Befejezetlen kép.
Ahogy hátulról világít a lámpa.
Ahogy rézsút fordulsz...
/most belépsz a konyhába/

Teszel-veszel.
Gondjaid, mint cseppkővek,
kiülnek a hátra...
Most minden mintha akkor lenne.
/teljes egészében világít a lámpa/

Én nem tudtam, hogy
ez az utolsó Reggel,
és estére, koporsóban hoznak.
Kiszóltam volna a paplan alól,
annak a jövendő halottnak.

Csak néztem utolsó mozdulatod,
a Hátad, mindíg a Hátad,
ezerszer fáj most minden szavad,
s amíg nem megyek utánad.

Furcsa kép. Hallgatok.
Szavaim sohasem kérted.
Apa, apa!
Te szótlan reggel.

Vissza kellet volna nézned

" Megtaláltál és felemeltél.
S én örökre megszerettelek érte"



S azóta élek csak.
S az ujjaid a párnám.
Tenyeredbe költöztem,
és a körmeid a lámpám.
Csiszolj fényesebbre!
Engedd hadd ragyogjak!
Semmi kis kavics vagyok,
akit nem jegyez a Holnap.
Csiszolj fényesebbre!
Mutass fel a Holdnak!
Mert élek és szeretlek,
engedd hadd ragyogjak.
De fordulj el akkor!
Már ne gyere vissza kérlek.
Mert semmi kis kavics vagyok,
és én csak addig élek…
Fordulj el akkor!
Nöjön kövek közt az Élet!
S ha végleg leejtenél

Isten bocsássa vétked