falusjuli -- roberta
Oldal ajánló
 
A zene kell...
 
Kedvencek
 
Hegedűs Zsolt:
 
Fruzsina
 
:
 
Levelet ide írhatsz nekem!
 
.
 
találkozások:
 

 

Kiscsillag egy 10 éves kicsi lány. Szeretném, ha minél többen elolvasnátok meséit, verseit, történeteit. Ez a kicsi bölcsebb sokunknál és olyannak látja a világot, amilyennek mi felnőttek már ritkán vagyunk képesek. Vivike bebizonyítja, ha jól figyelünk rájuk, akkor visszavarázsolhatjuk magunkban a gyereket és jobban fogjuk érteni mindazt, ami köröttünk zajlik. Vagyis a lényeget újra észrevesszük, ami sokszor a mi szemünknek már láthatatlan...

 

Mondd, Nagyapó…

Nagyapó, ha élnél…
Most mit mesélnél?
A gyertya fényénél
Mondd, életre kelnél?
Megfognád a kezem
És újra elvinnél
Arra a mezőre
Hol szállt a nevetés
És a labda égig ért?
Mondd, Nagyapó
Nevetne újra a rét?
A kis fürge patak
Velünk szaladna még?
Mezei virágok közt
Nyugszik a sok emlék…

Nagyapó, ha élnél
Ugye mindig együtt lennénk?

2006 március 4

 

A csillagok titkai _ Napló részlet

Amikor hegedűn játszom, mindig különös gondolataim vannak, és persze érzéseim. :)


A csillagok titkai




Egyszer egy kisfiú felnézett az égre, és azt kérdezte az Anyukájától:
- Apa most fent ragyog az égen?
- Igen.- válaszolta az Édesanyja szomorúan.
Este a kisfiú sokáig nem tudott elaludni. Egyszer csak egy csillagot pillantott meg az égen, amelynek erősebb volt a fénye, mint bármelyik más csillagnak. A fiú addig nézte a csillagot, amíg Édesapja képe jelent meg előtte.
- Apa te élsz!?- kérdezte a fiú.
Mintha egy visszhang válaszolta volna:
-Csak a lelkem él, de egész életemben ragyogni fogok, éjszaka csillagként, nappal a nap egyik sugara vagyok, ha esik az eső vízcsepp leszek, hogyha pedig hull a hó, hópehely vagyok.
-Hogyan lehet az égre jutni? Én is jöhetek? Most?- kérdezte izgatottan a fiú.
-Nem. Te még nem jutsz ide, csak ha nagy leszel. -mondta az Apja, és szomorú szemekkel lenézett a földre.
A fiú elaludt.


Teltek múltak az évek…
A kisfiúból Apuka, majd Nagypapa lett. Egy éjszaka kis fény jelent meg újra az égen. Csak annyit mondott:
-Holnap találkozunk…
És egy könnycsepp hullott a földre…
Eljött a másnap. A Nagypapa elaludt. Álma furcsa volt, mert visszajött a gyerekkora, amikor Apukájával beszél, aki csillag. Hirtelen egy nagy fényes alagút jelent meg előtte…
És egy csendes halk szó:
"Köszöntelek a Mennyben…" Ő is csillagként ragyogott az égen Édesapja mellett.
Amikor esett az eső- együtt váltak pocsolyává, amikor hullt a hó- együtt olvadtak el, szép csendesen.
Még most is ott fénylenek valahol…

Béke és szeretet - Napló részlet

Vannak felnőttek és gyerekek, akik nem élnek egymással békében. Szerintem az lenne a legszebb, ha mindenki egy családban szeretné egymást, és soha nem lenne veszekedés, mert amikor valamelyik családtag meghal, már hiába szeretnénk Őt, mert átkerül a Béke földjére.
Ezek a gondolatok jártak az eszembe, amikor ezt leírtam.

A Béke földje


Egyszer, amikor a Nap ragyogni akart az égen, elé lépett a Hold.
- Nem látod, hogy most én akarok ragyogni az égen!?- kérdezte dühösen a Nap.
- Nekem szép ezüst szürke a színem, szebb mint a Tiéd!- kiabálta a Hold.
Egyszer csak egy nagy fényesség jelent meg előttük, és szikrázó fehérré változott az ég.
- Ne veszekedjetek… Inkább gyertek velem, én megmutatom Nektek a békében élő Emberek földjét – szólt egy Angyal.
Legyintett egyet óriás pálcájával, és egy hatalmas kapu nyílt ki előttük.
Az Égiek Kapuja volt az…
A Hold és a Nap bámulattal nézték, ahogy sugárzik az őszinteség, és az igaz szeretet. Csodálták ezt a varázslatot.
- Gondoljatok a mai világra. A földön élő emberekben fele annyi szeretet nincs,
mint az égen- szomorkodott az Angyal.- Ráadásul ölik a természetet is!

"Miért kell meghalni az embereknek, ahhoz, hogy megváltozzon a világ…"-gondolkodott a Nap és a Hold, miközben visszatértek a helyükre.
Azóta ott tündökölnek az égen, szeretetben. Nappal a fényes Nap, éjjel a szürke Hold őrzi a Lelkek kapuját… együtt, békében.

Szeretet...??? - Napló részlet   EZEK A LÉNYEGES KÉRDÉSEK!

Édesapám anyukája, vagyis az egyik Nagymamám és Nagypapám, velünk egy városban lakik.
Soha nem hív fel, nem törődik velem. Tegnap előtt megszólalt a telefon,… a nagymamám volt, hogy ad pénzt, vegyünk karácsonyi ajándékot, és Ő elkísér engem. Egy év után először vásárolna velem azt, amit én szeretnék. Meglepődtem, de készültem rá…
Tegnap újra csörrent a telefon, hogy nem ér rám! Pontosan így mondta!
Azt üzente, hogy CSAK az Apával menjek el vásárolni, az Anyával nem mehetek!:(
Rosszul esett nekem, de elfogadtam, mert az Ő pénzük és Anya is azt mondta szerezzek örömöt, menjek el Vele, mert Ő az Édesapám! Igaza van… Erre is készültem…
Végül az Apa kijelentette (szokás szerint!), hogy Ő sem ér rám és menjek az Anyával…
Én ennek örülök, hogy az Anyával mehetek, de azt nem értem, hogy miért akarnak ajándékot venni nekem, ha nem foglalkoznak soha velem, és most sem érnek rá velem beszélgetni, az Ünnepek alatt sem… Ezen nagyon elgondolkodtam, hogy semmi szeretet nincs az ilyen fajta ajándékozásban… Az ajándékozás nem kötelesség! Én ezeknek már nem tudok örülni, mert nem szívből adják!

Én karácsonykor meg fogok gyújtani egy gyertyát, és Jézuskára, Szeretteimre is fogok emlékezni… Szerintem karácsonykor nem csak az ajándék a fontos, hanem a szeretet, az együttlét. Együtt örülni az apró ajándékoknak, az tesz boldoggá engem is.

Ami még nagyon bánt engem, hogy sok fenyőfát ölnek meg az emberek…
A fenyőfák olyanok mint mi, csak nem járnak, nem beszélnek, de nekik is fáj!. Ki tudja, hogy az a fenyőfa amit kivágunk, mit érezhet, mert Ő is érez, mint mi csak nem tudja elmondani ezt.
Én az idén csak műfenyőt szerettem volna feldíszíteni Szenteste, de az Apa egy óriási igazi fenyőt hozott, ami kint áll az erkélyen megkötözve. Nagyon sajnálom! Ki sem tudok nézni az ablakon! Tudom hová kerül pár bnap múlva.:(

Most kaptam a legszomorúbb hírt, hogy ma délután meghalt a legjobb barátnőm Nagypapája…
Nagyon sajnálom Őket, az Anya vigasztalta az Eszter Édesanyját, és elmondtunk egy imát a Nagypapájáért, aki Csillag lett az égen…
Ma este meggyújtottunk egy újabb gyertyát az Ő lelkéért, emlékéért…

Szereplés a színházban:) - Napló részlet

December 18-án szerepeltem a színházban. Izgatottan léptem be a kapun, és leraktam a kabátomat. Sok ismeretlen gyerekekkel találkoztam, de végül ismerős arcok is előkerültek. Mivel a Dallam Zene és Tánc iskola növendékei voltak a főszereplők, megtisztelve éreztem magam, hogy a mi iskolánkból én is képviselhettem a kiválasztott tizenöt gyereket. Sokat játszottunk, beszélgettünk, nevettünk, és a legérdekesebb az volt az egészben, hogy titokban felfedeztük a színházi öltözőket és beláttunk a színészek titokzatos világába. Nagyon érdekes volt látni az arcukat!:)

Zenefolyosónak neveztem el a legérdekesebb részét a színháznak, ahol egy óriás hegedűt és egy vonót találtunk.:)Eljátszottuk rajta a vizsgadalainkat.
Nagyon érdekes hangja volt az óriás hegedűnek! Különleges volt.:)
Egy kissé elkéstünk a terempróbáról… Nocsak, megijedtünk, de még időben, az első dal felénél odaértünk… Megúsztuk egy fejcsóválással!:)
Furcsa volt látni, ahogy a felnőtt tanár nénik izgultak az előadásunkért. Engem az első sorba állítottak, ezért kissé izgultam, hogy most mindenki engem fog nézni!
Egyszer csak megszólal a tanár néni, hogy itt a várva várt pillanat, mi következünk. Mindenkit elkapott az izgalom! Én is éreztem, hogy vörös leszek, de mégis boldog voltam!:)
Szerettem ezt a társaságot, már egészen megszoktam, hogy Velük vagyok egész nap.

Egy sötét folyosón, egymás lábára taposva jutottunk a színpadig.
Amikor felértünk, mindenki arcán láttam az ijedtséget…

Jó érzés volt, amikor az a sok fény a szemembe világított, és az arcok olyan szeretetteljesen néztek rám, mintha szeretet-fény töltötte volna be a termet.
Megláttam Anyut és a Nagyit is a sorok között, és ez erőt adott!:)
Innen kezdve már mosolyogtam.
A színészeket élőben láttam a színfalak mögött. Ők is minket néztek.:)
Mindkét dal nagyon szép volt, különösen a második nagyon megható volt, és ezt láttam a közönség arcán is. Az én szemem is könnyes volt…:)

Utánunk a záró előadás következett, ami a szeretetről szólt.
Ebben a táncos műsorban az Angyalokat bántották az ördögök Szent este, de a kezükben tartott papírszív ereje nagy volt, így az ördögök kibékültek az angyalokkal, a jó győzött a rossz felett és együtt táncoltak az életért, a karácsonyi szeretetért.:)

A műsor után minden szereplő felment a színpadra, és együtt énekeltünk. Ez nagyon meghitt volt, szerintem.
A bemondó néni egy Márai Sándor idézettel zárta az előadást és arra kért Mindenkit, hogy ne csak ezen a három napon szeressük egymást, hanem a nap minden percében.
Szerintem is így lenne az igazi…
Ez a napom nagyon boldog volt, mert éreztem a sok ember közötti szeretetet és ez a legfontosabb, ez varázsolja szebbé a karácsonyt is.:)


Boldog Ünnepeket Mindenkinek!:)

 

 

A táncoló hópehely

Egy téli reggelen Péter korán kelt, hogy kimehessen barátaival szánkózni. Amikor kilépett a ház ajtaján, egy hópehely hullt a tenyerébe. Péternek majdnem elállt a lélegzete, mert a hópehely köszöntötte Őt.
- Jössz velem szánkózni? -kérdezte félénken Péter.
- Hát persze! -válaszolt vidáman a hópehely.
- Várj csak, előbb bemegyek a házba a sálamért, megmutatlak Anyukámnak.
- Anya nézd! Ő az új barátom! Egy igazi hópehely!
Péter anyukájának nagyon tetszett a fiú barátja. Kis idő múlva máris száguldoztak lefelé a szánkóval.
- Még egyszer, még egyszer!- kiáltotta vidáman Péter.
Újra lecsúsztak a hegyen. Amikor a domb felénél tartottak, nekiment Péter a fának és elkezdett sírni, mert nagyon megütötte magát. A hópehely elkezdett táncolni…
Táncával több hópelyhet életre keltett, amik csillogva – villogva hulltak alá a nagy fehérségben…
A hópelyhek betakarták Péter sebhelyét, elvették minden fájdalmát, mert olyan szépen ragyogtak, mint sok apró szeretet csillag. Péter mosolyogni kezdett, és csodálta a sok fehér pehely táncát, miközben arcára hulltak a nevető kristályok. Pár perc múlva már semmi nem látszott Péter sebéből, és nem is érezte a fájdalmat.
Felemelte kedvenc táncoló barátját és sietve szaladt haza Édesanyjához.
- Anyu, Anyu- képzeld mi történt!- kiáltotta boldogan, de elakadt a hangja…
A táncoló hópehely egy utolsó mosollyal megajándékozta a fiút, és csendben elolvadt fehér pihe teste…
Péter keservesen sírt.
Amikor este az ágyból feltekintett az égre, meglátta az ő legkedvesebb barátját, a hópelyhet, amint integet neki, mosolyog és úgy ragyog mint egy csillag…
Halkan csak annyit suttogott: ˝ Ne félj jövő télen újra lehullok, és akkor szánkózhatunk megint˝- majd egyre távolabbról visszhangzott a hangja, míg eltűnt a végtelenben…
- Viszlát…- suttogta Péter könnyes szemekkel, és képzeletben magához ölelte hópehely barátját, átkarolta barna plüss mackóját, és elaludt…

A Mikulásról:)

Eltelt a Mikulás nap is…
Ezen a délutánon mindenkinek írtam egy verset, és készítettem apró meglepetéseket.
A Szüleim, Nagyanyó csizmáit"átadtam a Mikulásnak"!:)
Reggelre mindenkit nagy meglepetés ért, engem is. Nekem egy kis Napló tetszett a legjobban, amit Anyu Télapója"csempészett"a csizmámba. Ez azért különös napló, mert minden oldal alsó részén van egy bölcs mondás, és Anyu írt egy szép levelet a Naplóm hátsó részére, ami mindig megmarad nekem emlékbe…
Mert szerintem a szó elszáll, az írás, az emlék mindig megmarad. Kaptam egy kevés csokit és egy szép bögrét a két kis unokatestvéremtől!:)
Anyuék is mindennek örültek, de úgy éreztem, a legjobban a versnek…:)
Boldog Mikulás napom volt!:)
Remélem Karácsonykor is így fogunk örülni egymásnak…

 A névnapom /Napló részlet/

A tegnap volt a névnapom. Ez nem nagy ünnepség nálunk, de most különösebb volt, mint máskor.
Amikor hazajöttem az iskolából, nagy meglepetés ért. Anyu mindig meglepetést tud szerezni nekem. Mikor beléptem, az ölébe kapott táskástól(majdnem akkorára nőttem, mint Ő!):) és a szobáig nevettünk. Addig tartott az ölébe és adta a puszikat, havaztunk egy jót a vizes hógolyóval. Minden csupa víz lett, de ez nem zavart minket!:)
Utána eltakarta a szemem, és titokzatosan a konyhába vezetett.
Ebédre a kedvenc ételem volt elkészítve: pizzaaaaa!:).
Közbe megérkezett a Nagyi is, Ő is evett a meleg, friss pizzából és kaptam apróságokat Tőlük. Teleettem magam süteménnyel, gumicukorral, és nagyon jól éreztük Magunk így, együtt. Én úgy éreztem minden szeretetből van körülöttem, még a csoki is, és Anyunak mindig sikerül varázsolni.
Nem az a legfontosabb mennyit kaptam, hanem a szeretet, és szerintem ez a legjobb dolog a világon, ez az érzés nem pedig az, hogy ki mekkora ajándékot kap.
Ma mondta az egyik osztálytársam akit szintén Viviennek hívnak, hogy egy öt emeletes
Barbi házat kap névnapjára. Nem irigylem. Lehet hogy ő kapja a legnagyobb ajándékot, de nem biztos, hogy érezte ezt a szeretetet, amit én minden nap érzek.
Nagyon szép volt a névnapom, és nagyon boldog voltam egész nap…:)

 

Meghalt a halam:(  /Napló részlet/

Ma is hullt a hó, és már megmaradt a földön, ennek nagyon örülök.
A mai napom nem jól indult. Reggelre meghalt a kedvenc aranyhalam, akit nagyon szerettem.
Ez a hal egy különleges hal volt. Tudott focizni, ha beraktam neki valamit az akváriumba. Nem csak szép volt, hanem mókás is.
Olyan üres az íróasztalom nélküle, mert mindig néztem, beszéltem hozzá, Ő pedig nézett rám és vidáman lubickolt, mintha örülne nekem és értené mit mondok.
Ő volt az első halam, és ő halt meg utoljára…

Valami fontos dologra rájöttem, amit eddig is tudtam, de ma jobban éreztem.
A Karácsony a szeretet ünnepe… a szeretet a legfontosabb, nem pedig a karácsonyi ajándék.
Én lemondanék minden karácsonyi ajándékról, ha visszakaphatnám a halam életét.

Még csak annyit írok, remélem szerdáig meggyógyul a torkom, és mehetek iskolába.
Ma sokat gondolok a halamra, Pepper Nemora…

Angyali szeretet...

Karácsonyi kis angyal,
Hegedűvel kezében.
Te leszel a fenyőfa
Legújabb kis lakója.

Te leszel a szeretet
Apró Védőangyala…
Csilingelő hangod
Boldogít sok gyerekarcot.

Ha kezembe veszlek,
Csillám-szemedbe nézek;
Mindenkihez küldesz
Angyali szeretet…

Aranyozott szárnyad
Képzeletben kitárod.
Hófehér tájban,
A világot körbeszállod…

Minden kicsi szívre
Szeretet csillagot hintesz,
S felmelegítesz
Sok emberi szívet.

Tartod kis hegedűd,
Eljátszod az apró dalt,
Csilingelő csillagok
A végtelenbe szállnak…

Gyerekek, felnőttek,
Gazdagok, szegények…
Jusson Mindenkinek
Angyali fény, szeretet!

Kellemes Ünnepeket Mindenkinek!

***********************************

Egy margarétát hoztam...

Egy margarétát hoztam
És eláll a szavam…
Benne minden szeretet
Átkarolja szép lelked.

Kibuggyan örömkönnyed.
Sápadt arcod nedves,
Ahogy mosoly gyöngycseppeket
Varázsolnak érzelmek…

Megsimítom szívemmel
Hajad, arcod, kezed.
Lelked fehér mezejére,
Igaz csókot lehelek…

Nagyon szeretlek Téged!

************************************

 

Csend, Anyuval…

    Anyu,
    Az este
    Milyen volt a csend?
    Kebledre hajtott fejjel
    Lázas szíved, úgy vert!

    Anyu,
    Érezted
    Mikor öleltelek,
    Egy könnycseppem
    Forró kezedre esett?

    Anyu,
    Megpuszilom
    Láz rózsaszín arcod,
    És kérem az Égieket
    Áldják szent szíved - most!

    Anyu,
    Ugye, jövőre lesz
    Boldog születésnapod?

    Sötét szobám falán
    Homlok csillagod
    Ragyog.


***********************************

Rád gondolok...

Hegedű kezemben,
Játszom csendesen...
Dalom Neked szánom,
Érezd szeretetem.



Hegedű kezemben,
Játszom csendesen...
Dalom Neked szánom,
Érezd szeretetem.
Ha átölel lágy dallam,
Meggyógyítja szíved,
A színpadon a fények
Lelkedről mesélnek...
Margaréták nyílnak
Amerre lépkedsz,
Mosoly könnyek
Csukott szememen
Forrón leperegnek...
Legördül a függöny,
Véget ért egy ének...
A színpadon a kezek
Összeütődnek.

Még látom mosolyod,
Hallom nevetésed...

***********************************

Angyal kisfiú

Hegedű édes hangja
Úgy sír az esti fényben,
Mint szálló falevél
A szürke, hideg szélben.


Könnycsepp-rengetegben
Megremeg kicsi lelke...
Csak viszi, viszi a szél
Hangja messzi elér…

Ahogy tartom kezemben,
Csillagok vöröslenek.
Hegedű lágy hangján,
Angyal-kisfiú nevet…

**************************************

Gyerek szerelem

Szőke kisfiú,
Könnyes kék szemek
Lenn a téren.
Hervadt rózsát tart
Lógatva, két kezében.
Szeme szomorú,
Arca csalódott.
Nézi a felhőket,
Fázik és reszket.
Rózsaszálra hull
Az első könnycsepp…

Hiába várt…
Hiába várt Ő a lányra!
Arra a Gyöngyszemű,
Arany hajú Virágszálra.

Ő nem jött …
A kisfiú szíve összetört.

Ott álltam, láttam…
Amint a rózsa
A földre hullott.
A kisfiú zokogott…

Másnap arra jártam.
És megláttam őket
-Együtt a téren.
Mosoly csillant a kék szemekben


Megállt a lány
A széttaposott rózsa előtt…
A kisfiú csak zavartan
És hosszan nézte őt.
A lány remegő kézzel
Felvette a rózsát,
S ezzel elárulta
Kis szíve titkát.
A fény beragyogta mindkettőjük arcát.

Én is csak álltam.
Boldogan mosolyogtam,
Ahogy a remény a két szemben megcsillant!

A gyereksereg az iskola felé igyekezett.
S én megőrzöm örökre a titkot,
Mikor két gyerekszív
Egymásé lett…


/Ez egy régi versem, még kissebb koromból. Szerintem nem is vers csak hasonló, de igazán megtörtént/

*************************************

Az én szeretetem…

Köszönöm
A sok érzést,
Mit adtál nekem…
Ha meglátom
Neved,
Kicsi szívem remeg…

Szeretetem
Csokorba kötném,
Hogy átkarolja
Lelked…
Hófehér, tiszta
Hangod
Melengesse lelkem…

Köszönöm,
Hogy vagy,
Hogy élsz,
Szeretetet szórsz szerteszét…

*************************************

 

Anyu… nem sírok már

Anyu…
Nem sírok már.
Nem történhet semmi!

Anyu…
Nem sírok már.
Nem történhet semmi!
Csak
Azt a piros színt,
Nem tudom feledni!

Anyu…
Neked festek, látod?
Sok margaréta szirmot.
Ragyogó arany sugarat,
Csicsergő szív madarat,
Illatos fenyves erdőt,
Életszagú mezőt.
Életerőt…

Anyu…
Ígérem,
A piros színt kifelejtem!
S meglásd,
Fájdalmad elszáll,
Színes lesz kacajodtól
- Újra a nyár!

Két kezem rég összekulcsoltam már…

*****************************************

Angyal testvérkémnek...

Egy kiscsillag fenn az égen,
Letekint rám hófehéren.
Angyal arca úgy nevet,
Mint egy csodás képzelet…

Párnás kezét érintem.
Anya dalt dúdol – csendesen…
Kis angyalka felröppen,
Kacaja száll az égen…

Anya szemében cseppek,
Öntözik két kezemet.
Letörlöm a szent vizet,
Angyal arcok ölelkeznek…



   Dávidnak

****************************************

 Egy csillag kisfiú /Napló részlet/

Ha hegedűt tartok a kezemben, mindig érzéseim vannak. Szeretem a hegedű hangját.:)
Most ez jutott eszembe és leírtam.


Volt egyszer egy kisfiú, aki nagyon beteg volt. Nem tudott felkelni az ágyból, és csak egyetlenegy lába volt. Az orvosok azt mondták, hogy a kisfiú meg fog halni, de a szülei reménykedtek, hogy nem így lesz.
Volt egy csillag is az égen, akivel a kisfiú minden este beszélgetett.
Tudta, hogy nemsokára ő is csillag lesz, és együtt fognak letekinteni az égről.
A magányos csillag szerette volna, hogy a kisfiú csillagként vele ragyogjon, mert akkor együtt laknának az égen, és elválaszthatatlanok lennének, hisz minden este együtt beszélgettek… de arra gondolt, hogy akkor mi lenne a szüleivel és barátaival, mindenkivel-akik szeretik Őt.

Egy decemberi délutánon a kisfiú elaludt.
Az anyukája szaladt felkelteni azzal a hírrel, hogy végre havazik, de a kisfiú nem ébredt fel…
Mosolyogva aludt, a csillagfények fehéren ragyogtak sápadt arcán, mint egy hó-hercegnek…
A kisfiú temetése után az Anyuka az égre nézett. Meglátta, ahogy Dávid és a csillag játszanak, és apró fényeket hintenek a havas tájra.
A fiú nagyon boldog volt fent az égen, mert találkozott a Nagypapájával is.
Dávid éppen karácsony napján halt meg, és szüleinek semmit nem tudott ajándékozni, így hát apró csillagokat szórt le az égről, hogy mindig így emlékezzenek rá.
Ezek az igaz szeretet fényei voltak, az Ő lelkéből.
Ezt ajándékozta minden évben szeretteinek…
Arra is megkérte Édesanyját és nagy testvérét, hogy soha ne sírjanak, hanem szeressék és fogadják el Őt, odafent az égen- kis csillagként is.

Dávid ezentúl mindig csak karácsony napján jelent meg az égen, ezért mindenki karácsonyi
csillagnak szólította.
Minden karácsonykor fent ragyogott az égen, és nézte a havas tájat…

A Fény

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy barát: a Nap, a Hold, a Csillag, és a Felhő.
Ám egy nap az történt, hogy a Napocska éppen az égre szállt, de a Felhő tolakodni kezdett. Lett nagy kalamajka. A Nap és a Felhő összeveszett. Ennek az lett a vége, hogy nappal sem Felhő nem volt, sem Nap nem ragyogott az égen. Eljött az éjszaka.

A Hold sárgán világított, amikor megjelent a csillag fénylő csapatával. Ők is összevesztek. Így se nappal, se éjszaka nem ragyogott semmi. Ezt a Fák mind látták, és elkezdtek tanácskozni.
- Ez így nem helyes. A világ üres, a ragyogások nélkül.- mondta egy öreg tölgy.
- Valamit tenni kellene.- okoskodott a bükkfa.
- Békítsük ki őket.- szólt a tölgyfa.
- De hogyan?- kérdezte a bükk.
- A Napnak azt mondjuk, hogy a Felhő ki akar vele békülni, és a Felhőnek azt, hogy a Nap is ugyanezt szeretné. A Holdnál és a Csillagnál is ugyanezt fogjuk tenni…
- Szerintem ez nem helyes- mondta a bükkfa.
De ezt a tölgy már nem hallotta. Üzenete útban volt az Ég felé…
A Nap, a Felhő, a Hold, és a Csillag fénylő csapatával a Keleti folyónál találkoztak, de amikor rájöttek, hogy a fák becsapták őket, még nagyobb haragra gerjedtek, mint eddig.
-Ez nem a Ti hibátok… Ti csak jót akartatok!- szólaltak meg majdnem egyszerre, de…
Mi mindig ilyen haragban leszünk.- csendesedtek el.

Mindannyian hazamentek, és átgondolták mindazt, ami történt. A fák reménytelenül aludtak el, és azon járt az eszük, hogy már soha többé nem lesz fény a világon. Zokogott a fekete természet, könnyek nélkül sírtak a folyók, hervadtak a növények, a kis állatok össze-vissza futkostak az erdőkben, és rettegve bújtak össze. Minden sötét és halott volt…
Másnap azonban csoda történt. Egy kislány jelent meg, kezében virágos kosár. Dalolva szórta szét az apró csillámokat. Szemében úgy ragyogott a szeretet fény, hogy elvarázsolta az eget. A lányt Julinak hívták. Ő soha nem ismerte a sötétet, mert a szíve tele volt igaz szeretettel.
Odaadta a Napnak, a Felhőnek, a Csillag kis csapatának, és a Holdnak ezt a sugárzó kincset.
Elvarázsolta Őket a szikrázó fény, és kibékültek.
Azóta nappal, és éjjel is ragyog a világ. Juli visszahozta a világba a fényt…


Boldog Születésnapot Robmami! :)

A tulipán lelke

Volt egyszer egy tulipán, aki tudott beszélni az emberekkel. Pompás volt, ragyogott a fényben és mindig mosolyogva tárta szirmait a nap felé… Ha hozzászóltak, mindig mosolygott, és olyankor a szeretet csillogott körülötte.

Egy kis parkban élt társaival. Egy este arra járt egy idős néni, akinek virágboltja volt. Meglátta a sötétben is fénylő tulipánt, és nagyon megtetszett neki.

- Ezt a tulipánt holnap beviszem az üzletembe.- mondta boldogan, és leszakította…
A tulipán egész éjszaka igaz könnyeket sírt, szenvedett, és egyre gyengült a fénye. Haldoklott… Reggel a néni kezébe fogta a vízzel teli vödröt, amibe este belehelyezte a többi virág közé, és elindult.
Félúton észrevette hogy a tulipán fénye kialudt, elhervadt… és elhajította az utca szélére. Elkezdett esni az eső… Az utca szélén nagy pocsolyák keletkeztek. Ahogy jöttek az autók, a tulipán egyre vizesebb lett.

Már majdnem eltaposták a járókelők, amikor egy kislány jelent meg, és felemelte az elalélt virágot. A kislányt Jutkának hívták, és kedvenc virága a tulipán volt.
Tenyerébe vette, és megsimogatta nedves szirmait, majd szomorúan Édesapja felé fordult.
- Nézd, Apu a kedvenc virágom, és úgy látom még él… Mondd, hogy él…- nézett kérően Édesapja szemeibe. Az Édesapja nem válaszolt… csak megsimogatta kislánya könnyes arcát.
Ekkor hirtelen megszólalt a tulipán…
- Mielőtt meghalnék, Neked adom a lelkem. Úgy érzem, megtaláltalak. Tele vagy szeretettel! - mondta mosolyogva, és még egy utolsót fénylett a lány kezében…

Jutka azóta is őrzi a tulipán lelkét, szívében minden nap újjászületik az igaz szeretet…


Boldog születésnapot kívánok Silence-Jutka :)

A hattyú álma

Volt egyszer egy lány, akinek volt két öccse. Nem voltak szüleik, hárman éltek együtt egy kis házban.
A lány nagyon szerette a hattyúkat. Órákig figyelte őket, ahogy úsznak a vízen, és emelgetik szárnyaikat a hűsítő habokban, majd csőrüket nedves, fehér tollazatukba rejtik, és kecsesen pihennek a fénylő víz felszínén.
Jutkának minden vágya az volt, hogy hattyúként szelje át a habokat.

Egyik éjszaka furcsa álmot látott. Egy különös hang szólította meg:
˝Ha a közeli strandon víz éri tested, hattyúvá változol… és álmod valóra válik. De… lehet meg kell válnod szeretteidtől örökre…˝- és a hang a semmibe veszett.
Jutka rémülten ébredt fel, és csendesen csak annyit mondott:
- De… egy álom miatt, nem veszíthetem el szeretteimet…- és zokogva nézett a sötét égre.

A lányt nem hagyta nyugodni az álom, de félt a víz közelébe menni.
Egy nap azonban öccseinek jó ötlete támadt.
- Menjünk le a strandra fürödni. - szólaltak meg boldogan.
- De… én nem mehetek Veletek, nem érheti víz a testem…- válaszolt Jutka félénken.
- Légy szíves, légy szíves, gyere velünk Te is!- kérlelték a fiúk, és átölelték.
A lány lassan és szomorúan ballagott a strand felé. Testvérei ugrándoztak körülötte.
Jutka boldog volt, hogy öccseinek örömöt szerezhet, de mégis az lebegett előtte, hogy utoljára láthatja Őket.
Odaértek… Testvérei vidáman ugráltak bele a jéghideg vízbe.
- Gyere Te is, gyere Te is. – kiabálták a lánynak, és meghúztak a kezét.
Jutka mély levegőt vett, és belehuppant a vízbe. Kavarogni kezdtek a hullámok, és elnyelték a lány alakját.
Testvérei megijedtek, és keresgélni kezdték.
- Jutka, hol vagy?- kiabálták ijedten, amikor hirtelen egy hosszú nyak nyúlt ki a vízből, és megremegtette szárnyait.
A testvérei döbbenten nézték a fehér hattyút, és nem hittek a szemüknek. Az Ő testvérük volt az.

A hattyú egy parton találta magát, távol a szeretteitől. Egy tündér jelent meg előtte, és ismerős hangon így szólt hozzá:
- Át kell kelned a tengeren, és csak akkor maradhatsz hattyú, ha sikerül megtartanod az álmod… Óvakodj a sirályoktól…- mondta, és azzal eltűnt.
A hattyú elindult a tengeren… nem bírt ellenállni a kísértésnek, és boldogan szelte a habokat. Egyre beljebb és beljebb került, távol minden ismerős helytől.
Egyszer csak egy partra ért, ahol sirályok köröztek a feje fölött. A hattyú akkor döbbent rá, hogy magára hagyta testvéreit, és minden erejével az ég felé emelte szárnyait, majd zokogva adta át álmát a sirályoknak.
Újra Jutkaként hullott a földre. Akkor már nem volt hattyú. Otthon találta magát az Öccsei karjaiban.
A tündér halkan suttogta a fülébe:
- ˝Te leszel a világon az egyetlen hattyúszívű lány…˝


Boldog Névnapot, Silence-Jutka

Az égi szeretet

Volt egyszer egy fiú, aki csendes volt, és mindig szerette nézni az eget, és annak sok kis fényét. Tudta, hogy az égben egy titok lakik… az Égiek titka. Ott élnek a lelkek, akik eltávoznak a Földről. Volt egy macskája, akit nagyon szeretett.
Együtt nőttek fel, és minden bánatát a cicának mesélte el. A cica zöld szemeivel figyelmesen hallgatta, és mindig vigasztalva nyaldosta meg a fiú kezét.

Egy nap lementek a tenger partjára piknikezni. Kis kedvence szájába vette az ételes kosarat, és játékosan beszaladt vele a tengerbe.
- Ne, ne tedd ezt…-szólt a fiú. De Kormos addig messze járt, és a kosarat a víz hullámai ringatták.
A fiú kénytelen volt utána menni. A víz hideg, és mély volt, ahogy hullámai arcába csaptak. Köhögve halászta ki a kosarat a vízből…
Este, mikor hazaértek a piknikezésből, a fiú belázasodott, és nagyon rosszul érezte magát.
Fojtogatta a köhögés, és Ő tudta, el kell búcsúznia Kormostól.
A cica nem értette, miért mesél olyan csendesen és meghatóan a gazdája, majd lefekvésnél könnyek közt szorítja magához doromboló kis kedvencét Reggelre megértett mindent…
A fekete hajú gazdi, többé nem nyitotta ki a szemét. Meghalt…

A cica sírni kezdett, arcát az ég felé emelte. Egyszer egy angyal szállt elé.
A cica meglepődött, majd azt kérdezte az angyaltól:
- Mondd, mit tehetnék a gazdámért, hogy visszatérjen?
Az angyal intett egyet a varázspálcájával.
- Meg kell tanulnod beszélni ahhoz, hogy gazdád visszahozhasd az élők sorába.
- De, hisz tudok beszélni!- kiáltotta a cica, majd szomorúan nézett maga elé.
- Nem csak ez kell hozzá. Nagy szeretet. Szinte lehetetlen valakit ennyire szeretni, mint amennyire neked kell a gazdád. – mondta az angyal.

Éjszaka a macska álmot látott. Gazdája az Égiek kapujának őrzője, és nem akar visszajönni a földre. Hirtelen felébredt, és egy ördög állt előtte, kezében a gazdája hajtincsével.
- Küzdj meg Érte!- kiáltotta gonoszan, majd nekiugrott a macskának.
A cica erősen a gazdájára gondolt, majd az ördög szemébe nézett, és nagy tűz támadt körülötte. Az ördög hirtelen eltűnt.
Helyette egy angyal jelent meg a cica gazdájának lelkével együtt.
- A szeretetteddel elűzted az ördögöt. Visszakapod gazdád lelkét.- mondta mosolyogva az angyal.

˝Az igaz szeretet képes megölni minden rosszat˝- szólt a fiú, és magához ölelte Kormost.
A fiú és kedvence, azóta is együtt élnek boldogan, és örök barátságukat beragyogja az égi szeretet…

Boldog Születésnapot Sky! :)

KÉPEIM-FESTMÉNYEIM
 
.
 
Videoim
 
Magamról...
 
Versek-írások és bennük ők...
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Praktikus oldalak
 
Segítségnyújtó oldalak
 
Popper tanárúrtól
 
A nap képe....
 
video kereső:

Keress videót
Google Videótárán

 
Ők segítenek szépíteni az oldalad:)
 
zene
 
lapoz
Az utlsó indián-tánc
 


SZEREPJÁTÉK - Csatlakozz közénk és légy részese egy kalandnak - FRPG - Még nem késõ csatlakozni - SZEREPJÁTÉK    *****    VANESSA HUDGENS - A LEGNAPRAKÉSZEBB MAGYAR RAJONGÓI OLDALAD A TEHETSÉGES ÉNEKES-SZÍNÉSZNÕRÕL - VANESSA HUDGENS    *****    Ipari elektronkia szerviz, villamos kéziszerszám javitás, érintésvédelmi felülvizsgálat. elektronika-szerviz.gportal.hu    *****    Minden lány egy kicsikét királylány, minden Fiú kicsit hõs lovag. - FRPG    *****    | WATTPAD | Egy neves gimnázium, egy gazdag, arrogáns srác és egy ösztöndíjas lány nem mindennapi szerelme | WATTPAD |    *****    Szerepjáték – Csatlakozz közénk, és részese Te is a kalandoknak - FRPG    *****    Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs. - Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs.    *****    Nincs Új Poszt Cousin & Best Friend & A Lot More    *****    az új élet reményében, hajózz    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér    *****    csillagütközés marcangolta nász    *****    Katt!Katt!Katt! Lépj be a galopp versenyparkunkba! Katt Katt!    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér- Te ki leszel ebben a csavaros Történetben? - SZEREPJÁTÉK    *****    Te ki leszel ebben a csavaros, mágiával, intrikával és hataloméhséggel fûszerezett olvasztótégelyben?    *****    Te ki leszel ebben a csavaros, mágiával, intrikával és hataloméhséggel fûszerezett olvasztótégelyben?    *****    Vörös sziluett az emlékvárban    *****    'cause I am only human    *****    az új élet reményében, hajózz    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!