Hát... elég bosszantó  tud lenni ez a net. - enyhén szólva! Ma délelőtt fedeztem fel - azt hittem rosszul látok - hogy az egyik versemet valaki felrakta a netre a saját neve alatt egy oldalra. Én itt eddig csak azon bosszankodtam, hogy szétrombolta valaki néhányszor az oldalt, beírt gyalázkodó ocsmányságokat és regiztetnem kellett. Az írásaim, a fényképeim, a festmények itt vannak szabadon, gondoltam hadd lássa mindenki, aki meg akarna ismerni. Hát levették az egyik verset, kissé "belejavítgattak" és elvitték. Na most, nem olyan jó az a vers se, nem vagyok én költő. Hát fura izlése lehet, hogy kiválasztotta, de mégiscsak megtette. Már egyszer ugyanez megtörtént, akkor az egyik apus versemet - kérdezésem nélkül - szedték le és döbbenet, de ráadásul valaki hallotta is egy rádióműsorban elszavalni. Azóta kutatok utána, már két éve lesz, de nem jutok nyomára, hol melyik adón, milyen célból és ki olvashatta fel. Mert ezzel kapcsolatban elég ambivalens vagyok. Talán apuról csinálhattak egy születésnapi műsort és oda válogatta be valaki, aki beazonosított? Ez jó is lenne, mert akkor lenne egy jó kis emlék, örökség a gyerekeimnek, anyunak, meg hát nekem is. Ugyanebből az okból kifolyólag viszont dühös is vagyok, mert kérdezésem nélkül tette, miért nem szólt  és nem tudom vajon milyen keretben, milyen szövegkörnyezetben hangozhatott el? Ha egyáltalán elhangzott, mert az illető sajnos nem emlékezett rá hol hallotta, mikor volt, csak az itteni irásaim közül ráismert. Aranyos barátném, Kökike most beírt arra az oldalra, hogy mégiscsak....Szóval bármikor, bárki idejön és visz? Igen, bárki, bármikor. Még az a jó, hogy nem tartom magam költőnek, mert akkor talán még több érzelem és érdek fűzne hozzájuk. De hát akkor is! Na szóval arra a döntésre jutottam: itt maradnak, így maradnak, bárki, bármikor olvashatja, ha akarja, mint eddig is, és a tanulság: megint belebuktam a naívságomba. Hát így van, ez van, ez ilyen. Néha... azért elgondolkodom, ha az apu élne, vajon mit mondana értékekről-mértékekről, kapcsolatokról, hogyan is érezné magát ebben a fura világban. Sejtem a választ.

Na, okos a más kárán tanul, úgyhogy drágaságaim, legyetek óvatosak, vagy ahogy gondoljátok. Én asszem már nem változom. Lehet nem is szeretnék, legfeljebb megjárom:)