Értem én, szólni kell, tüntetni, hogy iszonyú ez a zavar, káosz van mindenütt. Csak hát... a módszer. Mert kik érzik ezt meg leginkább holnap reggel? És közvetlenül a bőrükön? Ma jött egy asszony, a múltkori sztrájknál persze ő is elkésett a munkahelyéről, hisz vonat nem volt, autójuk régen nincs, kivárta hát az első induló járatot.  Nem ért be az üzembe időre. A multi-vezetőt persze ez nem érdekelte, ő nem olvas magyar újságot, nem érti ki miért nem tudja megoldani a helyzetét, stb, stb. Még egy ilyen alkalom és kirúgják. Na, holnap lesz ennek a napja...Pedig minden nap négykor kel, három gyerek, férje iszik, majdnem csak ebből a pénzből élnek. Mondja könnyű annak, akinek a feneke alatt autó van, meg se fogja ezt érezni! Holnap is beül, elmegy a szomszéd sarokig és kész! Nem is tudja milyen kurva hideg az a váróterem, hisz sohase látta! A melósok, a szegények szívnak, míg odafent megy a vita. Persze nem is, hisz azok már szóba se állnak senkivel. Ja, jött szólni, hogy nem tudja elhozni a gyereket, messze vagyunk, pénzbe kerül az utazás, és hát ki tudja mi lesz holnap?! Rohadt dolog mindig félni, fenyegetve élni!