Örkény István:
Tudakozó
170-100
Ezen a számon a telefon Különleges Tudakozója jelentkezik, és minden kérdésre válaszol. Mind többen fordulnak hozzá, mind nehezebbet kérdeznek. (Volt-e Szűz Máriának menstruációja a szeplőtlen fogantatás után? Hiányzott-e a zeneszerzőknek a zongora, amikor még nem volt föltalálva? Marx és Engels véletlenül kerültek-e össze, vagy pedig determinálva volt ez a találkozás? Elképzelhető-e, hogy egy normális zebrapárnak nem csíkos, hanem pepita legyen a csikaja? És akadnak még vadabbak is!) Egyre több tudóst és szakembert szerződtettek, kb. százhúsz munkacsoportot szerveztek, valóságos agytrösztöt hoztak létre a telefonközpontban. Összeköttetésbe léptek a Szent Szinódussal és az angol Royal Academyval. Így aztán már a legfontosabb kérdéseket is megválaszolják, habár, ami természetes, komplikáltabb lett az adminisztráció. Mindez azonban nem csorbítja a lelkiismeretes válaszadást! Csak egyetlen példa: - Ne tessék haragudni. Itt egy kis krokodilusra ráesett a labda. - Milyen kicsi? -Úgy egy arasz. - Akkor az csak gyík. Vélnéd, ilyen lappáliákkal nem bajlódnak. Dehogynem! A közfont sietve kapcsolja az elsősegély-csoportot. Egy orvos jelentkezik, akit életmentésért már többször kitüntettek. Első kérdése ez: - Önök szintén gyíkok? - Nem, kérem. Mi az Első István Gimnázium tanulói vagyunk. - Tehát nem rokonai az áldozatnak? Az más! Mi ugyanis családtagoknak nem adunk diagnózist. - Most láttuk őt először. Futballoztunk, és ráesett a labda. - Lélegzik? - Igen. - Szívműködése van? - Szabályosan működik a szíve. Csak az a baj, hogy nem megy el a pálya közepéről. - Hát akkor piszkálják meg. Odamennek. Egy fűszállal megpiszkálják. Aztán bejelentik, hogy a megpiszkált gyík összerándul, de ott marad. - Agyrázkódás, mozgásszervi bénulással komplikálva. Kapcsolom az ideggyógyászatot. Már szinte látjuk, hogy az idegorvos legyint, és azt mondja: Üssétek agyon... De nem ez történik. Hosszú fontolgatás után megkérdezi: - Miben bírtok inkább? A klasszikus kezelésben, vagy kapcsoljak egy pszichoanalitikust? - Talár, inkább azt, akit másodszor mondott a bácsi. Üde, szívélyes női hang, csupa biztatás: az eset nem súlyos, könnyen gyógyítható. A beteg ugyanis már gyermekkora óta súlyos kisebbségi érzésben szenvedett, s az újabb trauma (mármint a labda, mely a fejére esett) mindent kitörölt a tudatából, ami reá vonatkozott. Mozogni azért nem tud, mert nem tudja, hogy ő gyík. Ezt tehát most újra tudatosítania kell. - Vagyis, mit kell vele csinálni? -Megmagyarázni, hogy ő egy gyík. -Csakhogy nem érti az emberi beszédet! - Akkor ez a dolog nem énrám tartozik. -Hanem kire? - Van itt egy nyelvtudományi csoport, mely kizárólag a hüllők beszédével foglalkozik. De kapcsolhatom a filozófiai munkaközösséget is... Akartok a Jóistennel beszélni? Hát persze hogy akartak! Az üde hangú analitikusnő megmagyarázta, hogy hetenkint háromszor (hétfőn, szerdán, pénteken) a materialisták tartanak ügyeletet, a többi napon az egy- és többistenhivők, a zen-buddhisták és egzisztencialisák. Ígérni, azt mondta, nem ígérhet semmit de csodák csodája, mihelyt átkapcsolta õket, maga a Jóisten vette föl a kagylót. - Mit akartok? Hogy föltámasszam a gyíkocskát? - kérdezte. - Az lenne talán a legegyszerűbb. - Na, nem bánom - mondta a Jóisten. - Menjetek viszsza futballozni. Visszamentek. Körülnéztek. A gyík nem volt sehol! Nyugodtan játszhattak tovább. (És, csak úgy mellékesen, a 170-100 ezzel pontot tett arra a századok óta folyó vitára, hogy van-e Isten, vagy nincs.) Ily megbízhatóan pontosan és lelkiismeretesen dolgozik a Különleges Tudakozó! Illetve, mondjuk inkább: dolgozott! Szerencsétlen egy ország! Ha valami jól sikerül, tüstént előállnak a békebontók, a szurkapiszkálók, a heccmajszterek! Egy ilyen jómadár egyszer feltárcsázta a 170-100-at, és megkérdezte: -Hogy ityeg a fityeg? A központnak torkán akadt a lélegzet. Nem tudta mitévő legyen; vajon ki tudja ezt? Ide kapcsolt, oda kapcsolt, de sehonnan sem kapott épkézláb választ, míg csak ő maga is bele nem zavarodott. Utoljára már csak szánalmas kattogás és ropogás hallatszott a készülékből... Azóta csak satnyult, sorvadt a Különleges Tudakozó, mely ma már a legegyszerûbb kérdésekre sem tud felelni. Arra, hogy hány óra, reszkető hang így válaszolt: -Nem tudjuk. Szegények elvesztették az önbizalmukat.
|